Szemünk tükre a világ szemében - Az Equus teremtő ereje Zsótér Sándor rendezésében

Szeretett paripái szemét kiszúrja egy fiatalember. Vajon miért? Mitől történhet meg bennünk, általunk/velünk ez, az, amaz? Mennyire befolyásolnak a szűkebb-tágabb környezetünkben élők, a körülöttünk zajló – zaklató, manipuláló, gyakorta aljas – események? 

Számtalan réteg, sáv, vetület. Szemtől-szembe magammal, egymással, a világgal. Szemlélet. Szemlélek. Szemléletmódok. Avagy: vaktában, emlékek csapdamezején vegetálva? 
Ringben, (kutya)szorítóban zajlik a WSSZ-ben a rémséges tett körülményeinek kibogozása, az okok feltárását szolgálni hivatott eseménysor. A (lét)küzdőtér két szélén magasles. Kilátó. A szárnyalás, a röpülés, a szenvedély, a csoda lehetőségeként. Hogy igenis el lehet, el kell rugaszkodni a talajtól, mert meg lehet, meg kell(ene) váltani önmagunkat, egymást és a világot. Merthogy ezért vagyunk itt. Minden más smafu. 

A fiú a negyedéves színművészeti egyetemista Major Erik. A pszichiáter Jordán Tamás. A lány Nagy-Bakonyi Boglárka. Feltérképeznek engem, téged, őt. Megérintenek minket, titeket, őket.  Bele-belebújnak egymás bőrébe. A fiú hol az apja, más alkalommal a pszichiáter az apa; a bírónő az anya meg a lány. Sugallják, tessék szíves lenni más optikát is használni, érezni/gondolkodni a másik szívével/fejével. Akkor hát mit is jelent valójában az, hogy normális? Mi az abnormális? 

Paripává változnak, nemesednek. Ritmus. Tánc. Nyargalás. Boldogság. Szemünkből erecskék ereszkednek alá.  

Major Erik hibátlan. Jordán Tamás: kivételes művész. A nemzet színésze címre most ő a leginkább – mert a legméltóbb – esélyes. Nagy-Bakonyi Boglárka: Szín Ész Nő. Ambrus Mária díszlettervező, Benedek Mari jelmeztervező, Ungár Júlia dramaturg, s a többi csapattárs érdeme is, hogy rendkívüli a hatás.  

E XXI. századi küzdőtérben (ringben/szorítóban) mégse küldjük magunkat s egymást padlóra?! 

Zsótér Sándor Equus-a tisztaságával, pőreségével, a szemrevételezhetetlen láttatásával igazodási pontként szolgál. 
Kell lennie közös nevezőnek. Hogy együtt lelhessünk rá mindnyájunk szebbik – ha úgy teszik: isteni – énjére. Képesek legyünk tágítani a horizontunkat, korrigálni a szemléletmódunkat. Megfoghassuk (újra) egymás kezét. Látó/ember/ként haladhassunk a rögös-közös úton.

Szenkovits Péter
Fotó: Nagy Jácint