Pattanóbogártól Savaria tündökléséig – újabb színes kötet a múzeumi munkáról

Külön cikk ismerteti például a Savaria Múzeum nyugat-magyarországi pattanóbogár-gyűjteményét, amelyben több mint 3 ezer példány található. Ezek a bogarak a hátukra esve egy kattanó hang kíséretében pattannak a magasba. Vig Károly entomológus elmondta, hogy egy részüknek természetvédelmi jelentősége van, hiszen Natura 2000-es, tehát jelölő fajok, közösségi életteret jelölnek. Másrészt a mezőgazdasági kártétele is jelentős egyes fajoknak, például amikor a sárgarépában vagy a krumpliban hosszú barnás lyukak vannak, azt a pattanóbogarak lárvái készítik.

Tanulmány foglalkozik a római kori Savaria kézműves műhelyeivel, egy római villagazdaság Mesteriben feltárt leleteivel, Schönvisner István Szombathely-monográfiájának régészeti vonatkozásaival, valamint a 19. század végén önsegélyező egyletként megalakult jáki takarékszövetkezet történetével. Weöres Sándor nemesi származásáról pedig az egyik elődjének adományozott - és a Savaria Múzeumban őrzött - armális elemzésében olvashatunk színesben: fotón

Mészáros Irén muzeológus elmondta, hogy azért érdekes számukra ez a címeres levél, mert 1638-ban Weöres Mihály kapta III. Ferdinándtól Prágában. Olyan okleveleket nevezünk címeres levélnek, amelyek jogi tényeket rögzítenek, legtöbbször nemesítést vagy rangemelést jelentett és az ehhez kapcsolódó különböző mentességeket. 

A pergamen oklevél különösen szép része a Weöres Mihály nevét kiemelő aranyozott betűsor és a griffet ábrázoló címer. A kötetben ezenkívül a vasvármegyei helységnevek változásairól, a Szombathelyi Képtár zászlógyűjteményéről, a restaurálás etikai kérdéseiről, sőt az első két profi bajnokság legjobb vidéki futballcsapatáról, a Sabaria tündökléséről és bukásáról is olvasható fotókkal illusztrált tanulmány. Az évkönyv a 2019-es esztendő múzeumi eseményeit is összefoglalja, fényképes mellékletében.