A tűz titkait kutatja Csider Sándor

A Világfa tetején című könyvét Benke Éva, Radnóti-díjas tanár, nyugalmazott főiskolai docens (a kiadvány lektora) mutatta be a Berzsenyi Könyvtárban a múlt pénteken. Tányéros József és Józsefné (Csilla) énekelt-muzsikált. Ők Keszthelyről érkeztek, ahová a szerző négy évvel ezelőtt költözött Savariából. Benke Éva így jellemezte kollégáját: „Ír. Tehát teremt. Bemutat, késztet, ábrázol, bizonyít, sarkall, dicsér, vágyakozik, aggódik. Ostoroz és reménykedik. Véget vet és újrakezd. Minden tette, célja, tárgya, értelme: a jóság. A lélek szabadsága. Majd sajnos elérkezik az ideje a szkeptikus szomorúságnak. Mert rájön, hogy a társadalmi létezés farkastörvényei között elsikkadnak az érvek arra, hogy lehet jónak lenni.” Föltette a kérdést a levegő és a föld, a víz meg a tűz kapcsán (is): „Belegondolunk abba, hogy ami közepette élünk, az értünk van? Jó hozzánk? Hát bánjunk egymással és világunkkal elemi érzelemmel, elemi bölcsességgel, erővel. Amíg vagyunk. Amíg lehetünk: a világfa tetején…”

Villanások Csider Sándortól: „Lélek tüze volnék, olthatatlan égnék, / minden születőnek életerőt adnék, / én volnék a világ legrejtettebb titka, / mindenki érezne, de senki nem tudna. (Szent Iván éjjelén) „…ahol te vagy, gonosz nincsen, / nem kap hajba hamis kincsen, / menekül a virágrétről, / ki megbukik emberségből.” (Levendula) „Mindennek tüze, segíts minket, / nézd el gyakori vétkeinket, / ne vesszünk őrült tűzviharban, / szép jövőt lássunk lángjaidban!” (Imádság)

Szenkovits Péter
Fotó: Nagy Jácint