Márton partjelző fázik Szent Márton városában

Márton kartársnak és kortársainak a XX. század nyomta a vállát, a miénket a XXI. lapítja agyon. Ha hagyjuk. De miért is kellene tűrnünk a megaláztatásokat, a szenvedést?

Márton diktatórikus rendszer téglája/besúgója. Kilúgozzák az agyát; gondolkodás nélküli hívő ülepnyaló. Feljelentő leveleket kreál a saját felesége ellen is. Igaz, ezek az íróasztal-fiókban landolnak. Egyelőre. Ilyesfélék a Jumurdzsákok, a Gerébek. Szánalmat keltő, megvetést érdemlő figurák. Akiket előbb vagy utóbb mindenki elhagy. 

Hamvai Kornél (1969) húszas éveinek derekán írta a Márton partjelző fázik című darabját, melyet a budapesti Merlin Színház mutatott be 1998-ban, Jordán Tamással a főszerepben. A WSSZ direktora-művésze most újra vonalbíró. Mélyen megrendítő az alakítása Valló Péter elsőrangú rendezésében. 
Hogy a partjelző mikor, miért, hogyan árulta el legelébb is saját magát? Nyomon követhetjük életfolyását az első világégés végétől szinte napjainkig. Mi múlott – mi minden múlhatott volna – rajta? A kisemberen, aki „porszemként” soha nem is merészkedett a tágabb/globális létezés fogaskerekei közé, hogy legalább megpróbálja az irányt (ha csak picurkát is) befolyásolni, az időt kibillenteni.

Ő rendre – persze az NB I-ben mindössze csak tucatszor – a partvonalon kívül állt. Egyetlenegyszer vezethetett volna az  első osztályban mérkőzést. Az is elmaradt. A köd miatt. Mondhatni gellert kapott élete legszebb napja. A meccset még az előtt le kellett fújnia, mielőtt elkezdődhetett volna. Fából vaskarika – közép-európai – sors.

„Ha volna Isten, biztos kiválasztott volna engem prófétának”, kesereg Márton, ámbár mintha éppen e megállapításával ismerné el a Mindenható létezését. Akinek nyilván esze ágában sincs erkölcsi magasságokba emelni egy (potenciális) spiclit. Továbbá Márton szerint „azért nem működnek rendesen a dolgok, mert ez a világ csak béta-verzió”. Ő csak tudja. 

Számtalan ága-boga van a sorsunknak, magától értetődően így van ezzel a taccsbíró is. Akárcsak ivócimborája, Miholka, akit nagy empátiával kelt életre Szerémi Zoltán. A feleség is fel-felvillan az életmérleg készítésekor. Bálint Éva szintúgy hibátlan. Az egykori iskolatárs, világkóborló Gejzlinger-Gerendás: Trokán Péter. Sorsárnyalat-festőként remekel. Apa/doktor/pap/pincér/rendőr: Horváth Ákos. Művésztársaival együtt arra ösztönöz, hogy meg- és fölülvizsgáljuk viszonyrendszerünk koordinátáit. Koporsóig/urnáig tartó penzum. 

„Az íróságból csak az írás érdekel. Az írásból meg, hogy nyomozom közben a világot”, mondta Hamvai Kornél (2009-ben Jánossy Lajosnak, a Literában). Márton partjelzője most is fázik. Vacog. Didereg. „Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, / Hogy fölengednének az emberek!” (JA – Tél, 1922. november)

Szenkovits Péter
Fotó: Mészáros Zsolt