Kijárta a BL-iskolát a Falco

– Eddig is nagyon hálás és fantasztikus szurkolótábor állt a Falco mögött, és igazi kosárlabda-fellegvárnak számított Szombathely, de ez az elmúlt fél év valahogy az egész várost lázban tartotta. Érzékelte a csapat ezt a fajta szeretetet és támogatást?

– Maximálisan, és nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában szurkolt nekünk, és követte a szereplésünket. Azt kell mondjam, hogy véleményem szerint az összes csapat közül a mi mérkőzéseinken volt a legjobb a hangulat, amiért nagyon hálásak vagyunk a szurkolóinknak. 

– Ha azt mondják a sorozat kezdete előtt, hogy a csapatnak szinte az utolsó pillanatig esélye lesz bejutni a legjobb 16 csapat közé, aláírtad volna? 

– Ha a legelején kérdezed, akkor igen, viszont, ahogy haladtunk előre, és egyre inkább elérhetővé váltak ennél merészebb dolgok, egyre jobban hittünk benne, hogy sikerülhet az, ami még egy magyar csapatnak sem. Most azért elég keserű szájízzel gondolunk vissza arra, hogy végül nem jutottunk be a legjobb 16-ba. Hiszen tényleg az utolsó pillanatig megvolt az esély, hogy ez a menetelés még ne érjen véget, és újabb nemzetközi mérkőzésekkel tudjunk örömet szerezni a szurkolóinknak. 

– Ha visszagondolunk például a Zaragoza vagy a Besiktas elleni hazai mérkőzésre, akkor mindkét esetben egy hajszálon múlt a Falco-győzelem. 

– Így van, ezek tipikusan olyan mérkőzések voltak, ahol nem a kosárlabda-tudás döntött. Az ilyen találkozókon tényleg nüanszokon múlik a győzelem, és ezek a döntő pillanatokban nem nekünk kedveztek, sajnos. Azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy az ellenfél jobb lett volna, egyszerűen nem volt szerencsénk. Többször előfordult, hogy az utolsó pillanatban hullottak be dobások már-már lehetetlen helyzetből az ellenfél részéről. 

– Ez is azt mutatja, hogy a magyar kosárlabdával most már komolyan kell számolni európai viszonylatban. Ezt te is így látod?  

– Azt gondolom, hogy aki látta a mérkőzéseinket akár hazai pályán, akár pedig idegenben, meg tud erősíteni abban, hogy senki ellen nem játszottunk alárendelt szerepet. Olyan csapatokat vertünk meg, mint a Bonn vagy éppen a Dijon, akik továbbjutottak a legjobb 16 közé. Nagyon szeretnénk, ha a következő szezonban is megmutathatnánk, hogy abszolút helyünk van a Bajnokok Ligája mezőnyében, és akár több magyar csapat is érdekelt lehetne a nemzetközi porondon. Ez ugyan nem rajtunk múlik, de mindenképpen nagyon jót tenne a magyar kosárlabdának. 

– Nagyon kemény időszak van az egész csapat mögött, hiszen két fronton is helyt kellett állni, 3-4 naponta mérkőzéseket játszottatok. Hogyan tudtatok erre mentálisan és fizikálisan egyaránt felkészülni? 

– A fizikális oldalával a dolognak szerintem nagyon jól megbirkóztunk. Jó volt a rotáció, jól lett forgatva a csapat, senkinek sem kellett 30-35 perceket tölteni a pályán, ami nagy segítség volt, hogy mindenki friss tudjon maradni. Ami egy picit jobban megviselt minket, az inkább a sok utazás volt, főleg a Bajnokok Ligájában. Ezek általában 3 napos túrák voltak, hétvégén pedig már bajnoki mérkőzések vártak ránk, ahova szintén utazni kellett, ha idegenben léptünk pályára. 

– Melyek voltak a legfőbb tapasztalatok, melyekre a csapat szert tett az elmúlt fél évben? 

– Amit mindenképpen kiemelnék, az a játék intenzitása. Megtapasztaltuk, hogy a nemzetközi porondon teljesen más sebességben kell játszani, és ehhez nekünk alkalmazkodnunk kellett, valamint muszáj volt erre megfelelően felkészülni. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jól sikerült, mi büszkék vagyunk arra, hogy Szombathelyen ilyen mérkőzéseket láthattak a nézők, remélem, hogy a következő szezonban sem lesz másképp.  
 

Fotó: Nagy Jácint