Kemény munkával elérhetők a célok: Halász Bence kalapácsvető a vébéről, Tokióról

Név: Halász Bence
Életkor: 23
Egyesület: Dobó SE
Kedvenc csapat: Bayern München 
Kedvenc étel: Vasi borzas
Kedvenc ital: Almafröccs 
 

– Milyennek ítéled meg az eddigi felkészülésedet, és összességében az idei esztendőt?

– Felemás érzéseim vannak, hogy őszinte legyek. Egyrészt minden a tervek szerint alakult, elvégeztem a munkát, rendesen készültem, ennek ellenére ez nem látszott meg az eredményességben. Az egyéni csúcsomat, amely 79,57 méter nem sikerült túlszárnyalnom, ha másért nem is, emiatt azért maradt bennem némi hiányérzet. Nem igazán tudom, hogy ennek mi az oka, hiszen ha edzeni kellett, edzettem, ha tehettem, pihentem. Az olimpiai kvótát (78,27 méter) megdobtam, de ennél egy kicsit többet vártam magamtól – bár hangsúlyozom, nem vagyok elégedetlen.  

– Milyen kiemelkedő versenyek várnak még rád 2019-ben? 

– A hétvégén Norvégiába utazunk, ahol csapat Európa-bajnokságot rendeznek, de számomra majd a dohai világbajnokság lesz az elsőszámú megmérettetés. A vébén rendre hasonló a mezőny, mint az olimpián, az első húsz kalapácsvető szinte kivétel nélkül dobókörbe áll. A mi versenyszámunk október elején lesz, igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból. Nem lesz egyszerű verseny, hiszen éles a konkurencia. Két lengyel sportoló kicsit „előttünk jár”, és van egy angol atléta, aki ugyancsak dobott már 80 méter fölött, utánuk viszont nagyon összesűrűsödik a mezőny. Egy biztos: a világbajnokság remek erőfelmérő lesz, valamelyest tisztul a kép olyan értelemben, hogy az olimpia előtt háromnegyed esztendővel ki, hogyan áll a felkészülésben, ki, mire lehet képes. Persze, messzemenő következtetéseket nem szabad majd levonni az eredményekből. 

– Említetted a 80 méteres határt. Ez még várat magára nálad.

– Természetesen nagyon várom már, hogy megdobjam a 80 métert. Ugyanakkor erre nem most, a napokban van nagy esély, hiszen jelenleg kőkemény munkát végzünk, amikor pedig lehetőségem nyílik rá, pihenek, feltöltődök. Hobbim nincs igazán, ha tehetem, akkor szívesen autózom, az segít a kikapcsolódásban.  

–    Végül is elég, ha az olimpián hajítod ilyen távolságba a kalapácsot, nem? 

– Hogyne, ám nem bánnám, ha addig is sikerülnöm átlépnem e bűvös határt. Fiatal atléta vagyok, így az első olimpiámra készülök. Jövő augusztusban, Tokióban én is címeres mezben szerepelhetek, ez önmagában fantasztikus érzés. De, ne szaladjunk ennyire előre, elsőként a világbajnokságon szeretnék jó teljesítményt nyújtani – az ötkarikás versenyre majd utána kell rákoncentrálni. Annyit azért elárulok, hogy az első hatban ott akarok lenni…

– A Dobó SE sok nagyszerű sportolót nevelt ki, mondhatni nagyszerű helyre kerültél. 

– Amikor 2012-ben először jártam az egyesületnél, Pars Krisztián épp akkor nyert olimpiai aranyérmet. Hatalmas motivációt jelentett, hogy Krisztián mellett tréningezhettem, pont ő bizonyította be nekem, hogy igenis, kemény munkával el lehet érni a céljainkat. Abban bízom, hogy a barátom ismét dobókörbe áll. Nagyon szurkolok neki, remélem, hogy mindketten ott lehetünk majd az olimpián. 

Krilov István
Fotó: Nagy Jácint