Halmosi Péter: Ami a szívemen, az a számon

– Csillapodtak valamelyest az indulatok a múlt héthez képest? Megnyugodtál egy kicsit? 

– Szó sincs róla! Ha a Haladás szóba kerül, akkor mindig intenzív érzelmek törnek elő belőlem, nehéz higgadtan nyilatkozni. Az elmúlt egy hétben egyfolytában szól a telefonom, hívnak barátok, ismerősök, és egytől-egyik kiállnak mellettem, és fájlalják, hogy így kellett befejeznem a Haladásnál a pályafutásomat. Nagyon komoly üzletemberek, befolyásos sportszakemberek is kerestek a fővárosból vagy Debrecenből, és ők is értetlenségüket fejezték ki a kialakult helyzet miatt. Aztán nagyon kedves gesztusnak tartom, hogy a múlt pénteken dr. Nemény András polgármester úr is kitüntetett a város nevében. Azt gondolom, hogy összességében ez a történet nem is elsősorban rólam szól, hanem a Haladásról, amelynél most nem jó irányba haladnak a dolgok…

– De az sem használ feltétlenül a klubnak, hogy nincs béke a Hali és Halmosi Péter között…

– Megértem, hogy a szurkolókban és összességében a futballt szerető közönségben nem biztos, hogy jól csapódnak le az elmúlt napok eseményei, de én mindig kiálltam az igazamért. Ami a szívemen, az a számon. Világéletemben elmondtam a véleményemet, még játékos koromban is többször felemeltem a szavam, ha a Haladással szórakoztak. Tulajdonképpen most is ez történt, kifejtettem, hogy milyen problémákat látok, és azért természetesen rosszul esett az is, hogy Király Gabitól és tőlem sem búcsúzott tisztességesen az a klub, amelyik mindkettőnknek az életét jelentette. 

– Jelen állás szerint milyen szerepet tudnál magadnak elképzelni a Halinál? 

– Félreértés ne essék, én nem kínálgatom magam, nem kopogtatok munkáért. Szerencsére a családom megélhetése garantált, vannak befektetéseim, tehát nem a fizetésért akartam segíteni a Haladáson. Hónapokkal ezelőtt lenyilatkoztam, hogy ha kellek a Halinak, akkor számíthatnak rám. Az elmúlt két évtizedben szereztem annyi szakmai tapasztalatot, amelyet meggyőződésem, hogy tudná a klub kamatoztatni. A jelenlegi tulajdonosi kör, ha erre nem tart igényt, akkor ez van, elfogadom a döntésüket. Ugyanakkor az eredmények, pontosabban az eredménytelenség nem azt bizonyítja, hogy minden rendben van a nagycsapatnál. Séllei Árpival, a jelenlegi ügyvezetővel többször egyeztettünk, ám neki is csak azt tudtam mondani, hogy amíg a tulajdonosi viszonyok nem változnak a klubnál, addig ide komolyabb szponzort, befektetőt nem lehet hozni. 

– Miért gondolod ezt? 

– Mert aki egy kicsit is rálát a jelenlegi rendszer működésére, az pontosan tudja, hogy a szakmaiság hiányzik. Egy modern klub szakmai igazgatóval vagy klubigazgatóval dolgozik: ő dolgozza ki a koncepciót, ezt a vezetőedzővel egyeztetve hajtja végre. Nem kell messze menni, Zalaegerszegen azóta van rend, amióta így működik a klub. Nálunk az akadémistákra kívánják építeni a csapatot, ami mind szép és jó, de a Radó András–Hegedüs János–Kiss Tamás trió óta nem igazán jött ki nagy tehetség az intézményből. De ezen kívülről nem lehet segíteni, civilként pedig nincs is beleszólásom. 

– Ha már a civil életet hoztad szóba: milyen terveid vannak?  

– Egy biztos, nem akarom abbahagyni a focit, 40 éves vagyok, és szerencsére vannak szép számmal érdeklődők. Még nem tárgyaltam senkivel, de biztosan nem akasztom szögre a csukát. 
 

Borítókép: Nagy Jácint
Képgaléria: Pénteken a Haladás-szurkolók is elköszöntek Halmosi Pétertől