Kutyabaj: „Élet-tantárgy” szülőnek lenni

A fiatal brit drámaszerző, Samuel Bailey (1990) nem tévesztendő össze az ugyanilyen nevű filozófussal (Samuel Bailey, 1791-1870), ámbár kérdések felvetésével ő sem fukarkodik. Fiatalkorúak börtönéből lehet-e igazi kiút? Odabent, a „zárt osztályon” érő impulzusok kizárólag lehúznak, avagy segítenek is? Az élet sűrűjében kapunk-e, adunk-e esélyt, kapaszkodót?   

Három fiatalember erőszakos bűncselekményt követett el. A rács mögött, nevezzük így: élet-órákat is kapnak. Miként kellene a már meglévő vagy a megszületendő csecsemőjüket pelenkázni, ápolni-gondozni, szeretni, adott esetben megmenteni? Tanárnő sugallja: szülőként is fontosak lehetnek (még) ebben az életben. Csak akarniuk kell.

Miközben a börtön farkastörvényei kegyetlenek, akárcsak a rács nélküli élet hétköznapi kihívásai. Az elvek, az ideák szépek lehetnek, de miként védjük meg magunkat az agressziótól? Milyen válaszokat adjunk a lelki, szellemi, testi terrorra?

Horváth János Antal rendező, aki a darabot fordította, kemény, pörgő előadást alkotott remek csapatával. Kérdésfelvetéseik némelyike nem a Márkus Emília Teremben „robban” bennünk, hanem utóbb inspirál arra, hogy tükörbe nézzünk. Tágul az a bizonyos kör társadalmi értelemben szintúgy. Vajon nem kellene-e általánosan, egyetemesen bevezetni e golyóbison valamennyi oktatási intézményben a „jó szülővé válás” nevezetű tantárgyat? Hiszen kapiskálható, hogy jóval összetettebb, bonyolultabb bármelyik kötelezően előírt tananyagnál. Más kérdés: ha elméletben meg is lehetne (kellene!) úgy-ahogy tanítani, az egy egész életre szóló szülői mentalitásból, magatartásból, felelősségből kapható érdemjegyeinket ki írja be a „bizonyítványunkba”? S a lét-utunk végén hányas osztályzat kerülne bele? Bukás esetén nincs utóvizsga(?).

Hajdu Péter István (Cain) érzelmileg túlfűtött, támadva védekező dumagépe bravúros „skicc”. Egyébiránt kirobbanó formában van a most huszonkilenc éves színművész. Az ajándékban a tizenegy éves Tibi; a Koldusoperában (Brown), London élemedett korú rendőrfőnöke; Az eltört korsóban parasztember fia, a Kivilágos kivirradtigban jószágigazgató csemetéje. A most is „futó” A Pál utcai fiúkban hol Nemecsek, hol Csele. (Az Ájlávjúban sem „piskóta”. A tavalyi, Nagy Cili rendezte kitűnő Szerelemben sem volt az.) Emitt és amott is kifogástalan Hajdu Péter István! A Kutyabajban két egyetemi hallgató társa, László Gáspár (Jonjo) és Kuttner Bálint (Riyad) ígéretes. Tanárnőként szívmelengető Keller-Dénes Emőke. Nincs kétségem, hogy Csonka Szilvia is az, ugyanis e szerepet kettőzték. A Kutyabajt a WSSZ a Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesülettel közösen hozta létre.    

Szenkovits Péter
Fotó: Mészáros Zsolt/WSSZ